-uj_terv1_2-CenturyGothic%2BMaiandraGD_vonalas_szurke-kek-mintaval2.bmp)
Július első napjait a karni Alpokban töltöttük, Karintia déli részén, az olasz határ innenső oldalán. Az iskolai évzáró után rögtön indultunk is, hogy minél előbb kiszellőztessük a fejünket és belekóstoljunk az alpesi Bauernleben áldásaiba. Szerencsés kézzel választottunk szállást, ilyen volt a kilátás nappali erkélyéről:
2500 m magas hegyek körös-körül. A házból csak a folyó csobogását és a tücskök ciripelését lehetett hallani. A szépségnek persze ára volt: iszonyú szerpentineken kellett a falut megközelíteni, 15 km-en keresztül csak kanyargott az út, hol felfelé, hol meredeken lefelé, helyenként igen szűken. Mikor végre megérkeztünk, megfogadtuk, hogy innen ki nem tesszük a 4 kerekünket, amíg hazafelé nem indulunk. De aztán csak kiruccantunk erre-arra. Pl. a Weissensee-hez:
Minden faluból turistautak sokasága vezet az erdőbe, fel a hegyre, egy alpesi legelőre vagy egy kápolnához, vagy le a dombról, a folyóhoz.
Olyan meredek lejtők, hogy felfoghatatlan, hogyan kaszálják ott a füvet. Valami alpinista technikával?
Ausztriáról lévén szó -- ahol igen fejlett a turistaipar -, minden kicsinyke régió büszkélkedhet saját információs kiadvánnyal. Ezek feltüntetik az összes hajánál fogva előrángatott nevezetességet, a szabadidő ilyen-olyan hasznos eltöltésére alkalmas intézményt és magángyűjteményt, sportolási lehetőséget, és pl. a téma szerinti vándorutakat. Mi a "100 malom völgyében" túrázgattunk, egy malmot sikerült is kipipálnunk a százból.
A bodza még virágzott július elején, az erdei szamóca viszont már érett. És aki keres, az talál!
Szóval, gyönyörű ez a vidék, az emberek kedvesek, segítőkészek, a természet szinte érintetlen. Érdemes kipróbálni!
2500 m magas hegyek körös-körül. A házból csak a folyó csobogását és a tücskök ciripelését lehetett hallani. A szépségnek persze ára volt: iszonyú szerpentineken kellett a falut megközelíteni, 15 km-en keresztül csak kanyargott az út, hol felfelé, hol meredeken lefelé, helyenként igen szűken. Mikor végre megérkeztünk, megfogadtuk, hogy innen ki nem tesszük a 4 kerekünket, amíg hazafelé nem indulunk. De aztán csak kiruccantunk erre-arra. Pl. a Weissensee-hez:
Minden faluból turistautak sokasága vezet az erdőbe, fel a hegyre, egy alpesi legelőre vagy egy kápolnához, vagy le a dombról, a folyóhoz.
Olyan meredek lejtők, hogy felfoghatatlan, hogyan kaszálják ott a füvet. Valami alpinista technikával?
Ausztriáról lévén szó -- ahol igen fejlett a turistaipar -, minden kicsinyke régió büszkélkedhet saját információs kiadvánnyal. Ezek feltüntetik az összes hajánál fogva előrángatott nevezetességet, a szabadidő ilyen-olyan hasznos eltöltésére alkalmas intézményt és magángyűjteményt, sportolási lehetőséget, és pl. a téma szerinti vándorutakat. Mi a "100 malom völgyében" túrázgattunk, egy malmot sikerült is kipipálnunk a százból.
A bodza még virágzott július elején, az erdei szamóca viszont már érett. És aki keres, az talál!
Szóval, gyönyörű ez a vidék, az emberek kedvesek, segítőkészek, a természet szinte érintetlen. Érdemes kipróbálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése