Origami

Ann van Hoek belga keramikusnő mintha papírból hajtogatná különös formájú edényeit. Pedig ez nem más, csak agyag!

 

 

  

 

 

 

Étude géometrique

Ann nem titkolja, hogyan készülnek ezek a különös kerámiatálak. Bárki megnézheti ezen a videón.

Iszlám kerámia 3.

Az iszlám kultúrában az írott szó különleges tiszteletet élvez - mint a kinyilatkoztatás eszköze. Ezért a kalligráfia mindig is fontos művészeti ág volt, amit nem csak papíron, de épületek díszítésére is fölhasználtak. Sőt, értékesebb használati tárgyakon, pl. szőnyegeken, nemesfém, illetve kerámia tálakon is gyakran látni feliratokat. Jellemzően a kúfi írásstílust alkalmazták, amely elnyújtott, kissé szögletes vonalaival alkalmas volt arra, hogy önmagában is díszítő funkciót lásson el. Az itt látható feliratos kerámiák esetében a kalligráfia a díszítés domináns eleme; az üzenet kevésbé fontos, de rendszerint jókívánságok vagy bölcs mondások olvashatók ki a dekorációnak szánt szövegből.

9. századi, kínai porcelánt utánzó munka, a kalligrafikus díszítés egyik legkorábbi példája. Középen a 'boldogság' szó ismétlődik, a peremen félköríves minta fut körbe. (Metropolitan Museum)

Kúp alakú tál, kúfi feliratot imitáló! díszítéssel, kalligrafikus stílusú madárrajzzal a közepén. Nisápur, 9-10. század. (Christie's)

Cirkalmas, csomókkal és palmettákkal díszített két színű (barna és piros) kúfi írásos tál. Nisápur vagy Szamarkand, 10. század. (David Collection, Koppenhága)

Fekete-fehér tál, kecses kalligrafikus írással. A felirat szövege: 'Aki sokat beszél, az sokat téved'. Nisápur vagy Szamarkand, 10. század. (Metropolitan Museum, New York)

Nagyméretű tál, elegáns, finoman elnyújtott kalligrafikus írással. A felirat üzenete: 'Tervezés a munka megkezdése előtt megvéd a sajnálkozástól; gazdagság és béke'. Nisápur vagy Szamarkand, 10. század. (Metropolitan Museum)

Képek: David Collection, Christie's, Metropolitan Museum of Art

Iszlám kerámia 2.

A lüszteres (fémoxidos, csillogó) díszítést kerámián a közel-keleti keramikusok kezdték el alkalmazni, bár üveget már az egyiptomi koptok is díszítettek ezzel a technikával az iszlám előtti időkben. Használatának előfeltétele volt, hogy sima, fehér mázas kerámiát tudjanak készíteni. A lüszteres technika sok munkát igényelt, ezért igen drága volt.
Még ennél is bonyolultabb volt a többszínű lüszteres kerámia előállítása, ezért ezt csak pár évtizedig (a 9. század közepétől a 10. század elejéig) készítették. A monokróm változat terjedt el inkább, naiv állat-, madár- és emberábrázolással.

Többszínű lüsztermázas kerámiatál. Irak, 9. század. (Christie's)

Madaras minta pöttyös háttér előtt. Nisápur, 10. század (Benaki Museum, Athen)

Két, egymással szemben álló páva. Irak (talán Baszra), 10. század második fele. (Metropolitan Museum)

Palmetta mintás lüszterfestésű edény. A palmetták szinte beleolvadnak a háttérbe, nehéz elválasztani, hogy mi a minta és mi a háttér. Irak, 9-10. század. (David Collection)

Vaddisznó- vagy medveszerű lény pöttyözött háttér előtt. A felirat jelentése 'áldás'. Irak, 10. század első fele. (Victoria & Albert Museum)

Fotók: David Collection, Benaki Museum, Victoria & Albert Museum, Christie's, Metropolitan Museum of Art

Iszlám kerámia 1.

Az elmúlt hetekben a korai iszlám művészet tartott lázban, és ennek folyománya ez a mostani poszt. Az itt látható kerámiák több, mint 1000 éve, az Abbászida Kalifátus idején, az iszlám korai időszakában készültek. A dekorációk azonban ma is frissek és elevenek.

Agyagfestésű zöld mázas kerámiatál, 3 stilizált madárfigurával. Máz alatti festés. Kelet-Irán, 10. század. (Christie's)

Nisápurban vagy Szamarkandban készült tál (10. század). Az iraki lüszterfestéses kerámiákat utánozza, de itt a színek erőteljes kontrasztja és az elegáns ábrázolás a meghatározó. A madár szárnyai akár a palmetták, kis feje hosszú nyakán nyugszik. (David Collection, Koppenhága)

Ónmázas kerámiatál, világos alapon kobaltkék virágmotívummal. Feltehetőleg a Tang-kori kínai porcelán inspirálta. Irak, 9. század. (Christie's)

Kerámiatál, máz alatti festéssel. Nisápur, Irán, 9-10. század. (Museum of Islamic Art, Berlin)

Fotók: Christie's, David Collection, Metropolitan Museum of Art

Dán kerámia

Mi újság Dániában? Kicsit körbenéztem, hogy mi szépet kínál az ott élő és alkotó fiatal keramikusnemzedék, és ezt találtam. A válogatás teljesen esetleges, biztosan kimaradtak sokan, akiknek még itt kellene lenniük, de abból, ami most elém került, ezek nyertek bemutatkozási lehetőséget. Ha jól látom, az alapanyag mindenütt porcelán.

Ane Davidsen:

Christin Johansson ugyan Svédországban született, de jelenleg Koppenhágában él és dolgozik:

Pia Baastrup:

Ditte Fischer:

Pernille Vea:

Inge Vincents:

Marie Langaa Pedersen (1978-):

A végére érve vettem észre, hogy mind nők. A férfi keramikusok nyilván szobrokat csinálnak, legföljebb vázákat. Ezek meg itt csak konyhai kacatok.

Fotók: Kunsthåndværkermarked, Danish Ceramics, Rum

Házi vadak

Kedvesek, viccesek, kis helyen elférnek, és még enni sem kérnek. Az ír Grainne Watts alkotásai.

Grainne Watts has been a thrower of mainly functional ware throughout her ceramic career and over the last number of years has started to use this method of making in conjunction with hand building to produce two distinct bodies of work. She is currently known for the decorative ‘beasts’ she makes. These started off as knobs on lidded vessels, an interest in the various ways animals are adorned for festival parades and rituals inspired the pieces. Each is hand thrown and assembled using a blow torch to help capture poise and expression. She uses coloured slips to decorate the surface. Italian glass discs and silver washers can be added later. She also smoke fire the beasts sometimes to get totally different range of surface markings. (A Narrow Space galéria ismertetője)

Fotók: Crafts Council of Ireland, Lavit Gallery

Tengerecki tál

Heather Knight, az észak-karolinai Asheville-ben élő fiatal keramikusnő főként a természetből meríti ötleteit. Funkcionális tárgyait elsősorban a víz alatti világ inspirálja: kagylók, korallok, tengeri sünök - dísztárgyait pedig levelek, gombák, virágok.

Element Clay stúdiójának termékei akár meg is vásárolhatók az Etsy-n.

Navone piaca

(Kis magyarázat a címhez: olasz piazza > magyar piaca - az a később lekopott a szó végéről, mert birtokragnak érződött a magyarban.) Egy szó mint száz: közreadok egy szubjektív válogatást a pár bejegyzéssel lejjebb említett Paola Navone hatalmas dizájnkollekciójából. Akinek ez nem elég, bátran keresgéljen a neten, rengeteg mindent talál még.

Az egyik legötletesebb: fagombák, vagyis Fungo székek az olasz Riva 1920 számára

Fekete-fehér csomózott szőnyegek (Habitat)

A Gervasoni számára tervezett Otto sorozat két fotelje

Modern vonalak, természetes alapanyag: Croco (Gervasoni)

Egy nagyon leegyszerűsített forma: Net21 (Gervasoni)

Régi korokat idéző porcelán étkészlet: Taste (Reichenbach)

Színpacás tányérkollekció: One off (Richard Ginori 1735)

Paola egyébként hamarosan Budapestre jön: a Design Hét vendégeként október 8-án előadást tart a MOMÉ-n.

A szépség játékos keresése

Az Amerikában élő, budapesti születésű világhírű iparművész, Eva Zeisel élete és munkássága igazi kuriózum, az újságírók egyszer sem mulasztják el leírni kalandos, bár jellegzetesen közép-kelet-európai pályakezdését. (Szovjeunióbeli éveiről részletesebben itt, bebörtönzését Arthur Koestler Sötétség délben c. könyvében írta meg.)

Hamarosan betölti 103. évét, de még most is alkot: legutóbb a Rug Company kérte fel szőnyegek tervezésére, de új kollekcióval jelentkezett a Royal Stafford porcelángyárnál is, a One-O-One vagyis a 101-gyel, aminek elnevezése természetesen a korára utal.

Tárgyai szépek, elegánsak és általában organikus alakzatokat követnek: könnyed íveket, lágy formákat. Nem véletlen, hogy az 50-es évek óta töretlen a népszerűségük.

Museum sorozat, 1942-1945

Elsőként tervezett tiszta hófehér étkészletet, és az első nő volt, aki kiállíthatott a new york-i Museum of Modern Art-ban, 1946-ban.

A Town & Country készlet sótartói, 1945-1946

Century étkészlet, 1956

És ugyanaz, a Tomorrow készlet (1952) darabjaival kiegészítve, Classic Century néven a Royal Stafford új kiadásában, 2005

A Granit kollekció (1983), amely arról a Kispesti Kőedénygyárról kapta a nevét, ahol 1926-ban dolgozott

A pécsi Zsolnay gyárnak is tervezett dísztárgyakat (1983)

2004-ben hazalátogatott Magyarországra, és ekkor csaptak is egy kis csinnadrattát körülötte: kitüntették a Középkereszttel, az Iparművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta, és kiállítása volt a Ponton Galériában.

Itt olvasható életének részletes kronológiája.

Fotók: Royal Stafford, British Museum, Brooklyn Museum, Tyler Museum of Art, The Rug Company