Buborék: Paradicsomi kertek

Az ókori perzsák egyik legkedveltebb szórakozása a vadászat volt, amelyet nem csak erdőkben és nyílt mezőkön folytattak, hanem a palotájukhoz épített kertekben is.
"[A perzsa nagykirály] arra is gondot visel, hogy ilyen 'paradicsom'-nak nevezett vadasparkokat hozzanak létre, amelyekben megtalálható minden szép és jó, amit csak a föld megterem, és legtöbb idejét ezekben tölti, hacsak nem alkalmatlan rá az évszak" - meséli Xenophón (A gazdálkodásról).

A perzsák az asszíroktól vették át ezt a szokást, majd a perzsa földi paradicsomok szeretete az irodalmon keresztül messzire eljutott - ezek ihlették az indiai mogul (pl. Tadzs Mahal) és a spanyolországi mór kerteket is.

A perzsa kert eszménye a földi paradicsom volt, és ez a terminus szolgált mintául a keresztény mitológia számára, hogy az Édenkertet leírja. (A Paradicsom elnevezés az óperzsa *paridaida- szóból származik, ami 'fallal körülkerített'-et jelent. Ez került át a görögbe paradeisoi alakban, és tovább a többi európai nyelvbe.)

A Bagh-e Fin (Kásán, Irán) madártávlatból - jól látszik a tornyokkal megerősített fal, ami a szabályos, négyzetes alaprajzú kertet körbeveszi

A perzsa kert akár 4000 éves is lehet, de amit biztosan ismerünk, az Kürosz Paszargadaiban épült kertje, amelyben kőből rakott csobogók és árnyékot adó pavilonok is voltak. Az iszlám is átvette és továbbfejlesztette ezt a külvilágtól elhatárolódó, befelé forduló kerttípust, amelyben egyenes vonalú, mesterséges csatornák találkoznak egy központi medencében, a paradicsomi 4 folyót szimbolizálva, körülötte szabályosan telepített enyhet adó fákkal.

Az Iráni-fennsík klímája száraz, ezért mindig is fontos volt a meglévő vízkészletek hatékony felhasználása. Erre találták ki már az ókori perzsák a kanat-rendszert, vagyis azokat a föld alatti csatornákat, amelyek a domboldal víztartó rétegéből indulva, a gravitáció útján szállítják a vizet gyakorlatilag párolgási veszteség nélkül akár egészen nagy távolságra is. Ez a technikai megoldás tette lehetővé, hogy már az ókortól kezdve öntözött, csobogókkal és szökőkutakkal díszített kerteket hozzanak létre.

A klasszikus perzsa kertek egyik legszebb példája a kásáni Bagh-e Fin. A 17. század elején, I. Abbasz sah idejében (egyesek szerint még sokkal régebben) épült, de a bővítések később is folytatódtak. 2,3 hektáron terül el ez az ún. csar-bag típusú, vagyis sétautakkal és folyókákkal négyzetekre tagolt kert, a falak mentén és a kert közepén díszes pavilonokkal, kék csempés medencékkel, szabályos rendben ültetett platánokkal és ciprusokkal. Üdítő színfolt a környező egyhangú tájban.