Buborék: Passzív hűtés - ókori találmány

Talán meglepő, de létezik olyan ősi hűtő és klímaberendezés, ami a mai napig működőképes!
Persze nem elektromos áramot használ, és a szerkezet nem is fér el egy szobában, de ettől még nagyon ötletes. A perzsák már az i.e. 4. században olyan óriási (kb. 18 m magas), gúla alakú természetes hűtésű jégházakat (jahcsal) építettek, amelyekben a föld alatti tárolóverem hőmérséklete nyáron is fagypont alatt maradt a helyenként 2 méter vastag szigetelésnek és a folyamatosan csordogáló hűtővíznek köszönhetően. (Utóbbit a napközben kiolvadó jeges vízből nyerték, ami a hideg sivatagi éjszakában gyorsan visszahűlt - vagy pedig az építmény alatt húzódó kanat-csatornából.) Ennek segítségével már az ókorban is hörpölhettek jeges üdítőt, vagy fagyizhattak - akár a legnagyobb hőségben is - hiszen az általuk kedvelt gyümölcsös, rózsavizes, fűszeres nyalánkságot volt miben lefagyasztani.

És figyeljünk most egy picit a lakóházak fölött magasodó tornyokra. Ezek nem a füst elvezetésére szolgáló kémények, nem is puszta épületdíszek, hanem szellőztető kürtők, egy sajátos perzsa légkondicionáló rendszer részei.

Hogy hogy működik?
A torony széllel szemben lévő nyitott ablakain belépő forró levegő a huzat következtében alászáll, majd a torony aljában lévő víztározó (amit a kanat-csatorna vize táplál) fölött lehűl, és ez a hűvös levegő áramlik tovább a ház belső helyiségeibe. Évszázadok óta ez az ősi technika teszi elviselhetővé a nyári forróságot az Iráni-fennsík településein.