A szépség játékos keresése

Az Amerikában élő, budapesti születésű világhírű iparművész, Eva Zeisel élete és munkássága igazi kuriózum, az újságírók egyszer sem mulasztják el leírni kalandos, bár jellegzetesen közép-kelet-európai pályakezdését. (Szovjeunióbeli éveiről részletesebben itt, bebörtönzését Arthur Koestler Sötétség délben c. könyvében írta meg.)

Hamarosan betölti 103. évét, de még most is alkot: legutóbb a Rug Company kérte fel szőnyegek tervezésére, de új kollekcióval jelentkezett a Royal Stafford porcelángyárnál is, a One-O-One vagyis a 101-gyel, aminek elnevezése természetesen a korára utal.

Tárgyai szépek, elegánsak és általában organikus alakzatokat követnek: könnyed íveket, lágy formákat. Nem véletlen, hogy az 50-es évek óta töretlen a népszerűségük.

Museum sorozat, 1942-1945

Elsőként tervezett tiszta hófehér étkészletet, és az első nő volt, aki kiállíthatott a new york-i Museum of Modern Art-ban, 1946-ban.

A Town & Country készlet sótartói, 1945-1946

Century étkészlet, 1956

És ugyanaz, a Tomorrow készlet (1952) darabjaival kiegészítve, Classic Century néven a Royal Stafford új kiadásában, 2005

A Granit kollekció (1983), amely arról a Kispesti Kőedénygyárról kapta a nevét, ahol 1926-ban dolgozott

A pécsi Zsolnay gyárnak is tervezett dísztárgyakat (1983)

2004-ben hazalátogatott Magyarországra, és ekkor csaptak is egy kis csinnadrattát körülötte: kitüntették a Középkereszttel, az Iparművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta, és kiállítása volt a Ponton Galériában.

Itt olvasható életének részletes kronológiája.

Fotók: Royal Stafford, British Museum, Brooklyn Museum, Tyler Museum of Art, The Rug Company

Amerikai art deco

vagyis jöjjön itt pár kép Russel Wright-tól (1904-1976), az amerikai modernizmus egyik legmeghatározóbb egyéniségétől.

Engem elsősorban az 1930-as években dúralumíniumból készített tálainak, kancsóinak és koktélos készleteinek merész, lendületes formája és anyagtársítása fogott meg.

De Wright nem csak erről nevezetes, egyáltalán nem. Sokkal inkább a lezser, könnyen tisztítható, olcsó, és mégis elegáns étkészleteiről és bútorairól, valamint a modern amerikai életszemléletet propagáló könyveiről és cikkeiről. Hatása vitathatatlanul nagy volt.

A nagy szériás kerámia asztali szerviz, az American modern 1937-ben született. Egyszerű, lágy formák, tompa földszínek. Senki sem tudta az 1940-1950-es évekbeli amerikaiakban úgy megszólítani a modernistát, ahogy ő tette: a készlet 20 éven keresztül toplistás volt, 125 milliónál is többet adtak el belőle.

Életéről és munkásságáról bővebben itt.

Fotók: Mood Indigo, Russel Wright Design Center, Architonic, Brooklyn Museum

Színes üveg

Na, nem a hulladékgyűjtőbe való holmiról lesz szó, éppen ellenkezőleg. Napjaink egyik legnevesebb üvegtervező iparművészének szeretném pár munkáját bemutatni, ízelítőnek. Hatalmas kollekciójából ugyanis borzasztó nehéz kiválogatni azt a pár darabot, ami a legszebb, vagy a legjellemzőbb. Egyik izgalmasabb, mint a másik: mire felocsúdtam, már száznál is több képet spájzoltam be tőle.

Dale Chihulyról van szó, aki szinte a semmiből emelte világszínvonalra az amerikai üvegművészetet. Ehhez persze sok előtanulmány kellett és rengeteg utazás Európában, az európai üveges központok (Murano, Bécs, Csehország, Anglia) hagyományainak a megismerése. Le sem tagadhatja, hogy formáira és főleg erőteljes színeire milyen nagy hatással voltak az itt szerzett tapasztalatok.

Ezek itt a Macchia ('Folt) elnevezésű kollekció tagjai, kivéve a két cirkalmas csillárt.

Tengeri növények, herkentyűk, kagylók, csigák, mindenféle amorf, de lendületes és légies formák.

Chihuly már jó ideje csapatban dolgozik, nem egyedül - ezt fizikailag sem bírná -, ahogy ő mondja, kicsit úgy, mint a táncosokkal a koreográfus. Az utóbbi időben számos nagyszabású installációt tervezett, és nem csak kiállításokra, hanem középületek számára is készítettek hatalmas üvegszobrokat.

Próbálom elképzelni, hogy egy ilyen üvegtárgy hogyan hat egy szobában: gondolom, hihetetlen fényt és energiát sugároz. És micsoda színek! Lenyűgöző.

Kerámiák a karavánúton

Régóta tervezem, hogy gyönyörű török és maghrebi kerámiákkal fogok itt szemet kápráztatni, de most egy számomra eddig ismeretlen kézműves központra leltem az özbegisztáni Rishtánban, és nem tudok ellenállni a csábításának. 800 éve készülnek ún. iskor mázas kerámiatárgyak ebben a fergánai városkában a környéken bányászott jó minőségű agyagból: korsók, tálak, edények mindenféle méretben. A város lakossága az utóbbi 200 évben szinte csak gölöncsérekből állt, ennek ellenére a 60-as években szinte teljesen kihalt a hagyományos technika a szovjet rendszer kényszerű ipari technológiájának köszönhetően.

A tradíciót szerencsére sikerült feléleszteni, és ha nem is olyan mennyiségben, mint a 19. században, de újra készülnek mázas kerámiák (jellemzően türkiz, sötétkék és barna virágmintákkal, fehér alapon) a helyi műhelyekben, a régi színvonalon. Feltehetően a kínai porcelánok hatására születtek eredetileg, ma viszont szinte egyedülállóak kék-fehér mintájukkal, finom anyagukkal ott az egykori Selyemút mentén, Közép-Ázsiában.

Jó lenne elugrani körülnézni, de addig is itt egy orosz nyelvű képes beszámoló.


Fotók: Caravan One, Orexca, Muzej iskusstva narodov Vostoka

Terülj asztalkám!

Az alábbi fotók egészen nyilvánvalóan azt a barokkos hatást szeretnék elérni, amit a 17. századi flamand festők csendéletein látunk. Ugyanaz a beállítás, ugyanazok a fények és kontrasztok, hasonlóan erőteljes színek - kísérteties. És viccesen bombasztikus.

A svéd Bohman&Sjöstrand fotóstúdió fenti alkotása egy stockholmi étterem megrendelésére készült (2009)

És egy hasonló mű 1649-ből, Jan Davidsz de Heem olajfestménye (Staatliche Museen zu Berlin)

Sergei Sogokon fotócsendélete

És egy barokk változat Pieter de Ringtől, az 1650-es évekből (Rijksmuseum, Amsterdam)

Ravadits Kornél tisztelgése Claesz mester előtt

És egy eredeti Pieter Claesz festmény 1633-ból (Staatliche Kunstsammlungen, Kassel)

És ha már belemerültem a barokk csendéletekbe, úgy döntöttem, juszt is megtalálom annak a plakátnak az eredetijét, ami évekig lógott az egyik szobánk falán. Hosszas keresgélés után végül meglett. Virágcsendélet gyümölcsökkel és osztrigával. Jan Davidsz de Heem festménye, és a szálak megint Svédországba vezetnek: a stockholmi Nemzeti Múzeumban őrzik. Én Hágában láttam, a Mauritshuis egy 1992-es kiállításán.

Lakni svédül

Ha már belebonyolódtunk a svéd dizájnba, fedjük fel néhány ottani otthon titkát is. Hűvös fehéret látunk, ami mégsem hideg, sőt, nagyon is kellemes: feldobja a sok fa, a szőnyegek, a szőttesek, és a karakteres fekete.

Sköna hem