A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ausztria. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ausztria. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 22., péntek

Tél a hegyekben

Lehet, hogy többen ismerik nálunk a havas Ausztriát, mint az üdezöld nyárit, nekem azonban csak fotók alapján vannak róla elképzeléseim. Eszerint legalább olyan idilli lehet a téli hidegben, mint Bali az örök nyárias melegben. Mégis, milyen a hőn szeretett Karintia, ha nem zöld, hanem fehér? Egy helyi osztrák amatőr fotós, Christian Brandstaetter szerint ilyen:

2009. augusztus 6., csütörtök

Tóparti fények, hangulatok

Kicsi sarjam, aki egy röpke hét múlva betölti a tizenhetet, szeret fotózni, és amint a mellékelt válogatás mutatja, jó szeme van hozzá.

Olyan megnyugtató a vízen ringó fehér vitorlás a mély zöld háttér előtt, és imádom a lombok és a levelek tapétaszerűségét.

És mit szóltok a pöttyös kérgű fákhoz? Retró minták az 50-es évekből? Szerintem nagyon csinosak. És a kedvenc színösszeállításom: szürke-fehér-zöld.

A képek az ausztriai nyaralás hozadékai, a Weissensee partján talált Kriszti ezekre a fényekre, mintákra és tükröződésekre. (Furcsa, hogy rajta kívül senkinek sem tűnt fel, micsoda kompozíciókat rejt a tó környezete...)

2009. július 17., péntek

Hegyi levegő, szénaillat

Ausztria!
Július első napjait a karni Alpokban töltöttük, Karintia déli részén, az olasz határ innenső oldalán. Az iskolai évzáró után rögtön indultunk is, hogy minél előbb kiszellőztessük a fejünket és belekóstoljunk az alpesi Bauernleben áldásaiba. Szerencsés kézzel választottunk szállást, ilyen volt a kilátás nappali erkélyéről:2500 m magas hegyek körös-körül. A házból csak a folyó csobogását és a tücskök ciripelését lehetett hallani. A szépségnek persze ára volt: iszonyú szerpentineken kellett a falut megközelíteni, 15 km-en keresztül csak kanyargott az út, hol felfelé, hol meredeken lefelé, helyenként igen szűken. Mikor végre megérkeztünk, megfogadtuk, hogy innen ki nem tesszük a 4 kerekünket, amíg hazafelé nem indulunk. De aztán csak kiruccantunk erre-arra. Pl. a Weissensee-hez:Minden faluból turistautak sokasága vezet az erdőbe, fel a hegyre, egy alpesi legelőre vagy egy kápolnához, vagy le a dombról, a folyóhoz. Olyan meredek lejtők, hogy felfoghatatlan, hogyan kaszálják ott a füvet. Valami alpinista technikával?Ausztriáról lévén szó -- ahol igen fejlett a turistaipar -, minden kicsinyke régió büszkélkedhet saját információs kiadvánnyal. Ezek feltüntetik az összes hajánál fogva előrángatott nevezetességet, a szabadidő ilyen-olyan hasznos eltöltésére alkalmas intézményt és magángyűjteményt, sportolási lehetőséget, és pl. a téma szerinti vándorutakat. Mi a "100 malom völgyében" túrázgattunk, egy malmot sikerült is kipipálnunk a százból.A bodza még virágzott július elején, az erdei szamóca viszont már érett. És aki keres, az talál!Szóval, gyönyörű ez a vidék, az emberek kedvesek, segítőkészek, a természet szinte érintetlen. Érdemes kipróbálni!