-uj_terv1_2-CenturyGothic%2BMaiandraGD_vonalas_szurke-kek-mintaval2.bmp)
Hula-op bárszékek Raba Rainer-től
Giorgo Manzali Ippo bárszéke és virág formájú asztala
A Studio Archirivolto kubai dobokra hasonlító Bongo nevű bárszékei
2 napja
2010. május 9., vasárnap
Made in Italy
Könnyű és könnyed (test- és) lélekemelő műanyag bútorok az olasz Ibebi Design-tól:
Hula-op bárszékek Raba Rainer-től
Giorgo Manzali Ippo bárszéke és virág formájú asztala
A Studio Archirivolto kubai dobokra hasonlító Bongo nevű bárszékei
Hula-op bárszékek Raba Rainer-tőlGiorgo Manzali Ippo bárszéke és virág formájú asztalaA Studio Archirivolto kubai dobokra hasonlító Bongo nevű bárszékei2010. április 24., szombat
Itália, óh!
Velence ébredezik
Velence ragyog
És a részletek, amelyekben az ördög(?) lakozik.Fotók: Kriszti
2010. április 16., péntek
Ki kopog?
Még egy érdekesség Iránból (bár ennek a szokásnak valószínűleg több köze van az iszlámhoz, mint az eredeti perzsa kultúrához): az ajtókon külön kopogtató található a férfiak és a nők számára, hogy a bent lévők tudják, ki érkezik. A férfiak egy keményebb fémből készült kopogtatóval csak egyszer koppintanak - ennek erős fémes hangja van, míg a nők többször ütik meg az ajtót, és ennek lágyabb a hangzása. Így ha csak nők vannak otthon, gyorsan fel tudják kapni a kendőt, hogy elrejtsék az arcukat, mikor a kapuhoz szaladnak, de dönthetnek úgy is, hogy nem nyitnak ajtót az érkező férfinak.
Női és férfi kopogtató egy jazdi bejárati ajtón
Ez a nemek szerinti kopogtató különösen Irán elszigeteltebb, a hagyományt jobban őrző középső vidékein elterjedt (Iszfahán és Jazd környékén)
Női és férfi kopogtató egy jazdi bejárati ajtón
Ez a nemek szerinti kopogtató különösen Irán elszigeteltebb, a hagyományt jobban őrző középső vidékein elterjedt (Iszfahán és Jazd környékén)Fotók: Flickr, Trekearth
2010. április 15., csütörtök
2010. április 14., szerda
Passzív hűtés - ókori találmány
Talán meglepő, de létezik olyan ősi hűtő és klímaberendezés, ami a mai napig működőképes!
Persze nem elektromos áramot használ, és a szerkezet nem is fér el egy szobában, de ettől még nagyon ötletes. A perzsák már az i.e. 4. században olyan óriási (kb. 18 m magas), gúla alakú természetes hűtésű jégházakat (jahcsal) építettek, amelyekben a föld alatti tárolóverem hőmérséklete nyáron is fagypont alatt maradt a helyenként 2 méter vastag szigetelésnek és a folyamatosan csordogáló hűtővíznek köszönhetően. (Utóbbit a napközben kiolvadó jeges vízből nyerték, ami a hideg sivatagi éjszakában gyorsan visszahűlt - vagy pedig az építmény alatt húzódó kanat-csatornából.) Ennek segítségével már az ókorban is hörpölhettek jeges üdítőt, vagy fagyizhattak - akár a legnagyobb hőségben is - hiszen az általuk kedvelt gyümölcsös, rózsavizes, fűszeres nyalánkságot volt miben lefagyasztani.
És figyeljünk most egy picit a lakóházak fölött magasodó tornyokra. Ezek nem a füst elvezetésére szolgáló kémények, nem is puszta épületdíszek, hanem szellőztető kürtők, egy sajátos perzsa légkondicionáló rendszer részei.
Hogy hogy működik?
A torony széllel szemben lévő nyitott ablakain belépő forró levegő a huzat következtében alászáll, majd a torony aljában lévő víztározó (amit a kanat-csatorna vize táplál) fölött lehűl, és ez a hűvös levegő áramlik tovább a ház belső helyiségeibe. Évszázadok óta ez az ősi technika teszi elviselhetővé a nyári forróságot az Iráni-fennsík településein.
Persze nem elektromos áramot használ, és a szerkezet nem is fér el egy szobában, de ettől még nagyon ötletes. A perzsák már az i.e. 4. században olyan óriási (kb. 18 m magas), gúla alakú természetes hűtésű jégházakat (jahcsal) építettek, amelyekben a föld alatti tárolóverem hőmérséklete nyáron is fagypont alatt maradt a helyenként 2 méter vastag szigetelésnek és a folyamatosan csordogáló hűtővíznek köszönhetően. (Utóbbit a napközben kiolvadó jeges vízből nyerték, ami a hideg sivatagi éjszakában gyorsan visszahűlt - vagy pedig az építmény alatt húzódó kanat-csatornából.) Ennek segítségével már az ókorban is hörpölhettek jeges üdítőt, vagy fagyizhattak - akár a legnagyobb hőségben is - hiszen az általuk kedvelt gyümölcsös, rózsavizes, fűszeres nyalánkságot volt miben lefagyasztani.
És figyeljünk most egy picit a lakóházak fölött magasodó tornyokra. Ezek nem a füst elvezetésére szolgáló kémények, nem is puszta épületdíszek, hanem szellőztető kürtők, egy sajátos perzsa légkondicionáló rendszer részei.
Hogy hogy működik?A torony széllel szemben lévő nyitott ablakain belépő forró levegő a huzat következtében alászáll, majd a torony aljában lévő víztározó (amit a kanat-csatorna vize táplál) fölött lehűl, és ez a hűvös levegő áramlik tovább a ház belső helyiségeibe. Évszázadok óta ez az ősi technika teszi elviselhetővé a nyári forróságot az Iráni-fennsík településein.
2010. március 31., szerda
Paradicsomi kertek
Az ókori perzsák egyik legkedveltebb szórakozása a vadászat volt, amelyet nem csak erdőkben és nyílt mezőkön folytattak, hanem a palotájukhoz épített kertekben is.
"[A perzsa nagykirály] arra is gondot visel, hogy ilyen 'paradicsom'-nak nevezett vadasparkokat hozzanak létre, amelyekben megtalálható minden szép és jó, amit csak a föld megterem, és legtöbb idejét ezekben tölti, hacsak nem alkalmatlan rá az évszak" - meséli Xenophón (A gazdálkodásról).
A perzsák az asszíroktól vették át ezt a szokást, majd a perzsa földi paradicsomok szeretete az irodalmon keresztül messzire eljutott - ezek ihlették az indiai mogul (pl. Tadzs Mahal) és a spanyolországi mór kerteket is.
A perzsa kert eszménye a földi paradicsom volt, és ez a terminus szolgált mintául a keresztény mitológia számára, hogy az Édenkertet leírja. (A Paradicsom elnevezés az óperzsa *paridaida- szóból származik, ami 'fallal körülkerített'-et jelent. Ez került át a görögbe paradeisoi alakban, és tovább a többi európai nyelvbe.)
A Bagh-e Fin (Kásán, Irán) madártávlatból - jól látszik a tornyokkal megerősített fal, ami a szabályos, négyzetes alaprajzú kertet körbeveszi
A perzsa kert akár 4000 éves is lehet, de amit biztosan ismerünk, az Kürosz Paszargadaiban épült kertje, amelyben kőből rakott csobogók és árnyékot adó pavilonok is voltak. Az iszlám is átvette és továbbfejlesztette ezt a külvilágtól elhatárolódó, befelé forduló kerttípust, amelyben egyenes vonalú, mesterséges csatornák találkoznak egy központi medencében, a paradicsomi 4 folyót szimbolizálva, körülötte szabályosan telepített enyhet adó fákkal.
Az Iráni-fennsík klímája száraz, ezért mindig is fontos volt a meglévő vízkészletek hatékony felhasználása. Erre találták ki már az ókori perzsák a kanat-rendszert, vagyis azokat a föld alatti csatornákat, amelyek a domboldal víztartó rétegéből indulva, a gravitáció útján szállítják a vizet gyakorlatilag párolgási veszteség nélkül akár egészen nagy távolságra is. Ez a technikai megoldás tette lehetővé, hogy már az ókortól kezdve öntözött, csobogókkal és szökőkutakkal díszített kerteket hozzanak létre.
A klasszikus perzsa kertek egyik legszebb példája a kásáni Bagh-e Fin. A 17. század elején, I. Abbasz sah idejében (egyesek szerint még sokkal régebben) épült, de a bővítések később is folytatódtak. 2,3 hektáron terül el ez az ún. csar-bag típusú, vagyis sétautakkal és folyókákkal négyzetekre tagolt kert, a falak mentén és a kert közepén díszes pavilonokkal, kék csempés medencékkel, szabályos rendben ültetett platánokkal és ciprusokkal. Üdítő színfolt a környező egyhangú tájban.
Ide kattintva virtuálisan is körbejárható.
Fotók: Trekearth, Flickr
"[A perzsa nagykirály] arra is gondot visel, hogy ilyen 'paradicsom'-nak nevezett vadasparkokat hozzanak létre, amelyekben megtalálható minden szép és jó, amit csak a föld megterem, és legtöbb idejét ezekben tölti, hacsak nem alkalmatlan rá az évszak" - meséli Xenophón (A gazdálkodásról).
A perzsák az asszíroktól vették át ezt a szokást, majd a perzsa földi paradicsomok szeretete az irodalmon keresztül messzire eljutott - ezek ihlették az indiai mogul (pl. Tadzs Mahal) és a spanyolországi mór kerteket is.
A perzsa kert eszménye a földi paradicsom volt, és ez a terminus szolgált mintául a keresztény mitológia számára, hogy az Édenkertet leírja. (A Paradicsom elnevezés az óperzsa *paridaida- szóból származik, ami 'fallal körülkerített'-et jelent. Ez került át a görögbe paradeisoi alakban, és tovább a többi európai nyelvbe.)
A Bagh-e Fin (Kásán, Irán) madártávlatból - jól látszik a tornyokkal megerősített fal, ami a szabályos, négyzetes alaprajzú kertet körbeveszi
A perzsa kert akár 4000 éves is lehet, de amit biztosan ismerünk, az Kürosz Paszargadaiban épült kertje, amelyben kőből rakott csobogók és árnyékot adó pavilonok is voltak. Az iszlám is átvette és továbbfejlesztette ezt a külvilágtól elhatárolódó, befelé forduló kerttípust, amelyben egyenes vonalú, mesterséges csatornák találkoznak egy központi medencében, a paradicsomi 4 folyót szimbolizálva, körülötte szabályosan telepített enyhet adó fákkal.
Az Iráni-fennsík klímája száraz, ezért mindig is fontos volt a meglévő vízkészletek hatékony felhasználása. Erre találták ki már az ókori perzsák a kanat-rendszert, vagyis azokat a föld alatti csatornákat, amelyek a domboldal víztartó rétegéből indulva, a gravitáció útján szállítják a vizet gyakorlatilag párolgási veszteség nélkül akár egészen nagy távolságra is. Ez a technikai megoldás tette lehetővé, hogy már az ókortól kezdve öntözött, csobogókkal és szökőkutakkal díszített kerteket hozzanak létre.
A klasszikus perzsa kertek egyik legszebb példája a kásáni Bagh-e Fin. A 17. század elején, I. Abbasz sah idejében (egyesek szerint még sokkal régebben) épült, de a bővítések később is folytatódtak. 2,3 hektáron terül el ez az ún. csar-bag típusú, vagyis sétautakkal és folyókákkal négyzetekre tagolt kert, a falak mentén és a kert közepén díszes pavilonokkal, kék csempés medencékkel, szabályos rendben ültetett platánokkal és ciprusokkal. Üdítő színfolt a környező egyhangú tájban.
Ide kattintva virtuálisan is körbejárható.Fotók: Trekearth, Flickr
2010. március 27., szombat
Sivatagi oázis
Az elmúlt hetekben az ókori perzsa civilizáció miatt nem jutottam a modern dizájn közelébe, de annyi kellemes meglepetés ért, hogy mazsolázhatok egy ideig belőle. Kezdjük azzal, ami csak mellékesen került a látókörömbe: az iráni Kásán városának régi építészete. Fantasztikus 19. századi lakóházak, fürdők, templomok! Igazi meglepetés ott, ahol senki se várná. Egy számunkra ismeretlen, üdítő hely a sivatagban.
Szokvány iszlám országbeli hangulat, aztán egyszer csak ilyen csodálatos paloták kerülnek a szemünk elé! 1840-50-es években épült polgári hajlékok, mint pl. az Ámeri család 9 ezer négyzetméteres birtokon emelkedő rezidenciája.
Íme, a 7 belső udvar egyikének fenséges nyugalma
A Tabatabai család lakóházának festett díszítése (1840-es évek)
A Borúdzserdí kereskedőcsalád palotája a hagyományos iráni építészet talán egyik legszebb példája. 1857-től kezdődően 15 évig dolgozott rajta 150 válogatott mesterember
A Szultán Amir Ahmad fürdőt a város kereskedőcsaládjai építették a 18. században. Kár, hogy ma már csak múzeum
Legközelebb elmondom azt is, hogy került ez a város az ókori perzsa kultúrával összefüggésbe. A kulcs a kertkapuban van...
Fotók: Trekearth, Steffen
Szokvány iszlám országbeli hangulat, aztán egyszer csak ilyen csodálatos paloták kerülnek a szemünk elé! 1840-50-es években épült polgári hajlékok, mint pl. az Ámeri család 9 ezer négyzetméteres birtokon emelkedő rezidenciája.
Íme, a 7 belső udvar egyikének fenséges nyugalma
A Tabatabai család lakóházának festett díszítése (1840-es évek)
A Borúdzserdí kereskedőcsalád palotája a hagyományos iráni építészet talán egyik legszebb példája. 1857-től kezdődően 15 évig dolgozott rajta 150 válogatott mesterember
A Szultán Amir Ahmad fürdőt a város kereskedőcsaládjai építették a 18. században. Kár, hogy ma már csak múzeum
Legközelebb elmondom azt is, hogy került ez a város az ókori perzsa kultúrával összefüggésbe. A kulcs a kertkapuban van...Fotók: Trekearth, Steffen
2010. március 2., kedd
Rövid adásszünet
Külső kényszerítő körülmények hatására röpke 2 hétre kivonulok a dizájn világából, de nem kell telesírni a párnát, mert március 18. után ismét itt leszek. Húsvét előtt érdemes lesz újra benézni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
