Üveges mester

Dante Marioninak biztosan nem mondták soha, hogy "apád nem volt üveges", merthogy az volt. És milyen meglepő, a kis Dante is az lett. Az amerikai olasz család sarja Seattle-ben a Glass Eye Studióban tanult, a nyarakat pedig a Chihuly által alapított Pilchuk Glass Schoolban töltötte, ahol apja (és olyan nagyságok, mint pl. az olasz Lino Tagliapietra, vagy az amerikai Richard Marquis) is tanított. Jó iskola lehetett, mert művészete épp attól különleges, hogy egyszerre hatott rá a velencei olasz és a Chihuly-féle amerikai stílus. Formái klasszikus görög és itáliai hagyományokat idéznek, színei viszont ragyognak, mint a muranói üvegek.

Orange & Green Trio (1999)

Green Vase (2001)

Purple & Chartreuse Gambo (1997)

Acorn & Leaf (2007)

Mosaic (2006)

Purple & Green Leaves (2009)

Fiddlehead Leaves (2010)

Coloured vessels (2007)

Téliesítve

Egy rusztikus kis lakás valahol fenn északon, amely kellemes melegséget áraszt, köszönhetően annak, hogy kreatív gazdasszonya vastag huzatot kötöget minden bútordarabra, még a kissámlira és a vázára is. Igaz, hogy ez most ugyanolyan trendi, mint annak idején terítőt horgolni a zongorára, de legalább vicces és mellesleg hangulatos is.

Fotók: Morten Holtum a finn Deko számára

Itali ludens

Az olasz dizájnerek mindig meglepnek játékos, újító, és merészen formabontó ötleteikkel. Gyakran persze túlzás, amit művelnek, de érdemes odafigyelni rájuk, mert bármilyen őrültség jut is az eszükbe, mégsem érezni mögötte az erőlködést. Régi dolgok újraértelmezve, egy kis csavarral és meglepő színekben - mindezt elegáns lazasággal produkálják.

Íme a bizonyíték, a Seletti katalógusából szelektálva:

Versailles Fluo (tervező: Selab, 2009)

Teáskanna (tervező: Alessandro Zambelli, 2010)

Keytlery - kulcs a kulináris élvezetekhez

Morpheo - variálható, színes kristály gyertyatartó

Modul tárolórendszer (tervező: Alessandro Zambelli, 2010)

A Tricot nevű elemes könyvszekrény

Trip Trumeau komódok (tervező: Selab)

És egy szemetes, ami mindent visz: Trash chic - avagy Marie Antoinette kukája? (tervező: Selab)

Házépítő játék

Meglepő porcelán étkészletet tervezett az olasz Seletti cégnek Alessandro Zambelli: a tányérok és a tálkák egymásba rakva és tetővel (szó szerint) lefedve egy-egy reneszánsz palotát alkotnak, így az asztalon egy városka utcái rakhatók ki, ahol kenyérmorzsák kószálnak és só ömlik a díszkutakból. Az egyes tányérokon az adott épületszint alaprajza látszik, úgyhogy a történéseket a levesbe bámulva lehet továbbgondolni.

Palace étkészlet, Alessandro Zambelli (2010)

Mindazok számára, akik vevők a bizarr, de ötletes dolgokra, vagy szeretik elképeszteni a vendégeiket, kihagyhatatlan.

Dán kerámia

Mi újság Dániában? Kicsit körbenéztem, hogy mi szépet kínál az ott élő és alkotó fiatal keramikusnemzedék, és ezt találtam. A válogatás teljesen esetleges, biztosan kimaradtak sokan, akiknek még itt kellene lenniük, de abból, ami most elém került, ezek nyertek bemutatkozási lehetőséget. Ha jól látom, az alapanyag mindenütt porcelán.

Ane Davidsen:

Christin Johansson ugyan Svédországban született, de jelenleg Koppenhágában él és dolgozik:

Pia Baastrup:

Ditte Fischer:

Pernille Vea:

Inge Vincents:

Marie Langaa Pedersen (1978-):

A végére érve vettem észre, hogy mind nők. A férfi keramikusok nyilván szobrokat csinálnak, legföljebb vázákat. Ezek meg itt csak konyhai kacatok.

Fotók: Kunsthåndværkermarked, Danish Ceramics, Rum

Ír és rajzol

A fiatal ír illusztrátor, Niamh Sharkey jópofa és ötletes rajzai rögtön lenyűgöztek, amikor egy galway-i antikváriumban ráakadtam a Tales from Old Ireland című könyvre.

Niamh első könyve nem ez, hanem egy mesegyűjtemény, a Tales of Wisdom and Wonder volt 1998-ban, amellyel rögtön több díjat is nyert.

Következő könyve, Alekszej Tolsztoj Répameséje aztán már akkora siker lett, hogy 20 nyelvre lefordították.

Azóta számos gyerekkönyvet készített, nemrég például a Hamupipőkét illusztrálta:

A gonosz mostoha

Minden rajzából süt a jókedv, a humor, és egyfajta groteszk látásmód, ami azon a bizonyos smaragd szigeten valószínűleg minden bennszülött sajátja.
Érdemes az Amazonon is belelapozni a könyveibe!

Díszmadarak

Az ausztrál Louise Weaver eredetileg festőnek tanult, de munkássága szinte mindenre kiterjed (papír-, kerámia-, üveg- és egyéb szobrokra, installációkra), újabban pedig elsősorban újszerű technikáival, pl. kötött fonalból készült állatszobraival hívja fel magára a figyelmet.

Fotók: Darren Knight Gallery

Egyszerűen tökéletes

A dán Henning Koppel (1918-1981) fantasztikus fémtárgyai időről időre újra felbukkannak kutakodásaim során, és nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy szépségüket, ami harmonikus, egyszerű, lendületes vonalvezetésükben nyilvánul meg, be ne mutassam ismét. Egyszerűen tökéletes, időtlen formák, nem véletlen, hogy a Georg Jensen cég (amelynek alkalmazottja volt és amelyet többek között az ő munkássága emelt a modernizmus egyik vezető műhelyévé) számos alkotását forgalmazza ismét - nagy sikerrel.

Ezüst halas tál (no. 1026) 1954-ből - hát, nem gyönyörű?
(Mellesleg, elkészítése 500 munkaórát igényelt, megvásárlása pedig jelenleg 60 ezer dollárt, vagyis 12 millió Ft-ot - ld. Sotheby's)

Egyik leghíresebb és legszebb darabja: kancsó 1952-ből

(2008-ban, Koppel születésének 90. évfordulója alkalmából a Georg Jensen cég ismét megjelentette a piacon)

Koppel eredetileg szobrásznak tanult, ez látszik is szoborszerű tárgyain. A második világháború után csatlakozott a Georg Jensen ezüstműves céghez, ahol előbb ékszereket, (ld. Amőba karkötő, a későbbi stílusát előrejelző organikus formákkal), majd edényeket tervezett. Számos kancsó került ki már az első években a keze alól, amelyek szokatlan formájukkal, szűk nyakukkal nagy kihívást jelentettek a gyárban dolgozó ezüstműves mestereknek. Azon igyekezett, hogy megalkossa a "tökéletes" kancsót, és szerintem, ez sikerült is neki. Gyönyörű a 978-as számú "Afrikai lány" (1948), vagy a 992-es "Terhes kacsa" (1952) is, amely meghozta neki a sikert. Nem csak a tervezésben, hanem a kivitelezésben is tökéletességre törekedett. Később készített teáskészleteket, tálakat, gyógyszertartó dobozkát, gyertyatartókat, evőeszközkészletet, és gyakran visszatért az ékszertervezéshez is. Számos komoly díjat kapott élete során, pl. a skandináv dizájnerek Lunning-díját 1953-ban, aranyérmet a milánói triennálén háromszor is (1951, 1954, 1957), 1963-ban pedig az amerikai International Design Award-ot nyerte el. Élete vége felé porcelánnal is dolgozott, több népszerű étkészletet tervezett.

Ezüst tál (no. 980) 1948-ból

Ezüst tablettatartó dobozka (1954)

Angolnás tál (no. 1054), 1956-ból - aranyérem Milánóban

Ezüst kancsó no. 978 (1948)

Fotók: Georg Jensen